Na, ma megérkezett végre a csomag. Két szett hibátlan fűtéstekerő tányérka.

És akkor a megállapítások. A fabetétek mindegyike ugyanazon körátmáérővel van kimarva. Belemegy a régi tányér is és az újfajta is. A tányérok rögzítési módja picit eltérnek, nem ugyanlyan méretű a pici és a nagy karom, de ez természetesen egy szikével módosítható.

Szóval a régi verzió:


Itt ugye a régi fabetéten lennie kellene egy csomó pöttyfuratnak, ami most nincsen. Az új fabetéten ez úgy lett megoldva, hogy nincsen pöttyfurat, hanem a tányérnak van pereme és azon van a feliratozás.



Így látszik, hogy bármelyik fabetétbe tetszőlegesen betehető a régi és az új szériás cucc is. Értelme persze csak úgy van, hogy a második szériásba belefér az első tányérja és a tekerő is, ugyanez fordítva tré (kispöttyök és feliratos tányér együtt).



Ami még érdekes lehet, hogy a fabetét felső csíkja az egyes és a későbbi verziókban eltérő hosszúságú az egy és kéthúzókás edisön miatt. Nekem kéthúzókás cuccaim nem voltak, viszont a rendelt fabetétben a lukulusz kettesre sikerült. A megoldása az lett, hogy a végébe betettem a két kis nyilacskát, majd kapott egy filcbetétet, mint a keverőpultokon és egyéb hangtechnikai eszközökön. Ez eltakarja az alsó fehér papírbetétet és egyben jobb megjelenést is kölcsönöz.
A további fejlődés az lesz, hogy szerintem nem fúrkodom ki a fabetétet, hanem megkapja a kettes tányérokat és szerzek hozzá három tekerőt. Első szériás tányérokat nehéz beszerezni, kettes szériást viszont tudok hozni zsákszámra, legalábbis most úgy néz ki.
Hát röviden ennyi a fabetét turpissága.